Ezt a címet adta Papp Imre annak a fotókiállításnak, amely március 15-én, a szabad sajtó napján nyílt meg a Varsány Közösségi Házban. A tárlatot a Rákóczi Lap felelős szerkesztője nyitotta meg, aki - minő szeszélyes játéka a sorsnak - felesége a kiállítónak. Pappné Benson Mária megnyitójában felidézte az elmúlt éveket, évtizedeket: az első kamerát, az első filmelőhívásokat, a laborrá átalakított fürdőszobát és előszobaszekrényt. Megannyi pillanatot egy szenvedélyes kapcsolatból, ami a fényképezés és a fotós között létrejött.

Tizenhat kép - tizenhat pillanat. S mégis, minden egyes kép nem csupán pillanat, nem csupán jelen - de bennük van a múlt, és bennük van a jövő.

Papp Imre a fotókon megörökítette községünk megannyi jellegzetes alakját: az önkormányzati dolgozókat ("A csapat"), a kurucokat ("Három kuruc összehajol"), a gyönyörű hastáncost, Bíró Anitát ("Bizsergés"), a lelkipásztorokat és Téglás atyát, a politikusokat ("Műsor"). És persze a kisbírót, akit lócitrom-lapátolás közben kapott lencsevégre ("Kényszerpályán" és "Műsorszünet").

Jobbnál-jobb képek ezek, nem lehet megjegyzés nélkül elsétálni mellettük. Pillanatok, amelyek attól lettek értékesek és különlegesek, hogy valaki megörökítette őket. Ráadásul a fotós többet tett a megörökítésnél: beleadta saját magát, kesernyés-fanyar humorát, a dolgok mögé látó adottságát.